Lili's compass

Dreams everywhere

Magfúzió

2018. április 01. 22:50 - SeductorLilith

Elloptam egy darabját a lelkednek,
s míg te magadnál tartod az enyémet
atomjaink egymás után nyúlnak,
hogy hívjanak át földön és tengeren.
És mikor a részecskék egymás vonzáskörzetébe érnek
vibrál az idő és megszűnik minden.
Röviddé és időtlenné válik a pillanat,
a terek elnyúlnak, majd egymásba hullnak.

Receptoraim jeleznek, sejtjeim kikristályosodnak,
innentől kezdve egy hullámhosszon rezgek majd veled
Egész idegrendszerünkön végig pulzál, hogy együtt legyünk
és többé ne eresszük egymást.
Látom pupillád végtelen sötétjében,
hogy mi végre vagyunk e földön.
És tudom, készek vagyunk,
hogy az univerzum mélységében feloldódjunk.

 

Szólj hozzá!

A tenger úrnője

2018. március 22. 20:53 - SeductorLilith

stocksnap_qccez16q6y.jpg

 

Megtaláltam benne a tengerek legmélyét,
a kincset, mit kerestem ott látom szemeiben.
Látom fejében a halrajok zsongását,
ha fülemhez emelem szívét, hallom a hullámok moraját.

Mint tünékeny tengeri lény, úgy játszol velem.
Mint hűs habok árja, úgy nyelsz el engem.
Örvény alakjában ragadsz le a mélybe,
nyálkás hínár karral tekeredsz szívemre.

Így halok meg lelked legmélyén,
így süllyedek sötétkék csöndbe,
így találok békét a néma lebegésben.

Minden buborékot megszámlálok, majd elengedek.
Mindennel – mivel kell – számot vetek.
Nem hibáztatlak, nem küzdök ellened,
az, hogy nem engedsz a Te természeted.

Elnézem hát, hogy nyelsz el hajókat,
és fojtasz embereket a mélybe.
Elnézem, hogy éltetsz millió kedves lényt,
s rezzenéstelen lakok így szíved fövenyén.

Így éldegélek lelked legmélyén,
így válok végre sötétkék csönddé,
így épülök újra teljesen egésszé.

Megszeretnek a delfinek, a halak tisztogatnak,
a hínárok ruhát szőnek rám,
a buborékok a felszínre érnek.
Rájuk többé már nincsen szükségem.

Megtanulom uralni az áramlást,
Tekintetem hűvös csillagokra emelem.
Nem tarthatsz már mélyen,
felforgatok mindent.

 Kép: stocksnap.io

Szólj hozzá!

A 10 legjobb kifogás, ha nem akarsz előrehaladni az életben

2018. február 19. 14:12 - SeductorLilith

3.png

Nincs azzal semmi gond, ha az ember kifogásokat gyárt. Én olyan jól űztem a műfajt, hogy sokszor a segíteni próbáló embereket is megtudtam győzni.
Szóval te is nyugodtan csináld, csak a végén ismerd fel a problémát és változtass rajta, vagy ne ha az ösztönös viselkedésedet nem akarod lecserélni tudatos döntésekre.
Bizony, mert a halogatás, a kifogások a változástól való félelem eredményeként evolúciós alapokon nyugszanak. Ezen a ponton szoktak leállítani az emberek, pedig ha ők is megértenék a pontos működését ennek a folyamatnak, könnyebb lenne később felismerni és tenni ellene.

Elmesélem az elmúlt egy évemet. Pont tavaly ilyenkor jelentkeznem kellett egy külföldi egyetemre, ami egy olyan dolog volt, amire igazán vágytam. És mit kellett volna tennem hozzá? Leülni és feltölteni pár dokumentumot.

1."Nincs időm"

Még egy barátom is volt, aki segített benne, mert ugyan arra az egyetemre jelentkezett pár évvel korábban.

2."Neki könnyű volt, szerencséje volt"

Rettegtem, hogy nem vesznek fel, mert…

3."Nem rajtam múlik igazából"    4."Nekem úgysem fog sikerülni"

…aztán attól féltem, hogy nem tudok majd megélni kint.

5."Mert nincs meg a megfelelő családi és anyagi hátterem"

Aztán egy nap hiperventillálva leültem és megcsináltam a felvételit. Más kérdés, hogy a rákövetkező napon realizáltam, hogy nem erre vágyom igazából és nem akarok egyetemre menni. (El lehetne filozofálgatni rajta, hogy a halogatás annak az eredménye volt e, hogy szívem mélyén nem erre vágytam igazából) De haladjunk most tovább.

Új célom lett, mégpedig utazni. Életemben először egyedül, stoppolva, CouchSurfing-ve, Workaway-ve és blogolni minderről. Szerettem volna, ha az írásaimmal tudok egy kicsit változtatni az emberek gondolkozásmódján. Na, ezt már annyira akartam, hogy nem én gyártottam a kifogásokat, hanem készen kaptam azokat a környezetemtől.

Mert 6."ez nem ilyen egyszerű, mint ahogy én elterveztem" amúgy is 7."rengeteg pénz kell hozzá"

és a blog nem lehet sikeres, mert 8 ."Ezt már sokan csinálják"

Alapból nincs értelme blogolni, mert  9."egy ember úgysem váltja meg a világot"

Szinte meg sem hallottam ezeket, túlságosan lefoglalt, hogy felkészüljek az útra, amit 2017 szeptemberében meg is csináltam. Ettől nem én lettem a világ legnagyobb utazója, de életem egyik legnagyobb lépését ezzel tettem meg, ebben biztos vagyok. Egyetlen egy kifogással nem tudok mit kezdeni azóta sem.... Egy alkalommal elmeséltem valakinek hogy miket csináltam majd közölte velem.

10. "Hogy de hát ezt így nem lehet"

Én meg ott álltam azzal, hogy „de hát most csináltam meg, és lehetséges volt”. Mire azt a választ kaptam, hogy „nem, ez akkor sem így működik". 10 kifogásból 9 et megtudtam oldani azzal, hogy cselekedtem. Ez a tizedik meg azóta is a kedvencem.

 

Borítókép:  Martin Sattler on Unsplash

Szólj hozzá!

Nagy falak

2018. február 07. 13:28 - SeductorLilith

climbing_1.jpg

Kezem mereven mellkasára fektetem
Kemény szikla, mégis érzem
valami dübörög és dobban ott bent
Magához húz egy légvétellel,
és tökéletes táncot kezd el
Tánc vele, velem és ellene
Bódultan, drogosan mindig csak felfele
Üvöltve, megküzdve vele és ellene

Így döntöttem, legyen hát a függőségem
Ne számítson többé más csak ez,
mert kell, hogy valami vezessen
át ezen az elátkozott életen
Tánc vele, velem és ellene
Bódultan, drogosan mindig csak felfele
Üvöltve, megküzdve vele és ellene
 

És hogy belehalok, ebben biztos vagyok
összetör majd, és felemészt
De előtte kitép a világ távoli zajából,
és a csillagokig repít, túl a fájdalmon
örömön, családon, a "lényegen" 
végül majd az életen
Tánc vele, velem és ellene
Bódultan, drogosan mindig csak felfele
Üvöltve, megküzdve vele és ellene

Szólj hozzá!
Címkék: vers káosz mászás

Cassiopeia

2018. február 06. 20:51 - SeductorLilith

 

Végtelen, akár az óceán
az ablakból nézve, behunyt szemmel merülök alá.
Szívet fájdító lég,
üres, zsúfolt, végtelen éj,
s ő sem érti, hogy lehet ilyen tökéletes nélküled a mindenség.
Érzem az egész testemben,
hogy roppan el ez a rothadó szív,
míg csillagok hallgatják édes emlékek meséjét.
A mesét, mely könnyekbe fúl,
és könyörgéssé torzul,
és ők sem értik, hogy mitől áll még a világ.
Ígérnek, kérlelnek kétségbeesetten,
alkudnak, s közben a múlttal kínoznak.
Mert az idő és a tér már borul,
szépen darabjaira hull,
míg mi szétszakadva elszalasztjuk, hogy összeérjünk, amíg összeomlunk.

 

 

Szólj hozzá!
Címkék: vers káosz

Svalbard

2018. február 06. 20:25 - SeductorLilith

Ahol a felhők a földből nőnek,
és a földet víz erez.
Hol a nap nem nyugszik le,
majd nem kel fel,
de a fények az égből lesurrannak hozzánk.
Ott, hol nem nőnek már fák
és nem bolyong egy lélek sem.
Ahol nem születhetsz vagy halhatsz meg,
a végtelen éjeken bálnák dala kábít álom és ébrenlét közé, létezés és halál közé,
hogy végtelen nyugalomba dermedj időtlen időkre.
Akkor és ott megleled, amit keresel és amit nem.
A világ végén az út önmagadhoz vezet el,
és ezzel vége is lesz mindennek.

 

Szólj hozzá!
Címkék: vers káosz svalbard

Asszociáció

2018. február 06. 19:49 - SeductorLilith

Olvad, gleccser,
Tűz, parázs, pernye.
Elszáll, kék ég,
Szabad, messze,
Hova? Hozzád.
Szád, szemed, bőröd,
Tapintok,
Pillanatok,
Eléd hordom,
Nem kell egyik sem.

Elfordulok,
Eső, vihar, dzsungel,
Föld, élet, anya,
Védelem, félek,
Visszafutok,
Eléd hordom,
Nem kell egyik sem.

Rád csapom,
Dühöngök,
Felmászok, zuhanok, szikla,
Megnyugszom,
Szerelem, bizalom, lovak,
Illatok, vágyak,
Eléd hordom,
Nem kell egyik sem.

Elcsüggedek,
Belefáradok, feladom.
Leülök, kő, hideg,
Egyedül, zene, tea,
Versek Rólad, Neked,
Eléd hordom,
Nem olvasod sohasem.

Szólj hozzá!

Bolyongás

2018. január 18. 02:51 - SeductorLilith

pexels-photo-792668.jpeg

 

Valahol messze
égi fények várnak.
A távolba merengnek,
a jégen felemás táncot járnak.
És az utazó elindul feléjük.

Valahol északon
a tengeren jég zajong.
Csillagfény hullik a hóra,
szikrája sötétben az utat mutatja.
És az utazó megtalálja önmagát.

Valahol egy kunyhóban
tűz pattog kedvesen.
Csíp a hideg a benti melegben,
szuszogva bújnak a kutyák.
És az utazót forró tea várja.

Valahol a hegyekben
keserves szél süvíti el,
milyen élesek az ormok.
E pillanatban itt mindenki az életéért vacog.
És az utazó továbbmegy.

Valahol a tengeren
végtelen percek peregnek.
Viharok dúlnak,
majd sivatagi nap perzsel.
És az utazó a szélre vár.

Valahol egy szigeten
vibráló ízek és színek marasztalnak.
A hullámok morajára
az ember dobszóval felel.
És az utazó itt barátokra lel.

Valahol a parton
sziklák hullnak a mélybe.
Delfinfütty rezzen,
hogy visszhangot verjen a korallon.
És az utazó itt boldog.

Valahol a dombokon
dús mezők zöldellnek.
Indián-tűz füstjében
paripák vad táncot lejtenek.
És az utazó megtudja, mi a szabadság.

Valahol a világban
egy fiú éppen álmot lát.
Egy hang belesúgja fülébe,
mikor, hol találja a lányt.
És az utazóra rátalál a szerelme.

GUNNAR FREYR (@icelandic_explorer) által megosztott bejegyzés,

 

Mert ugye, rátalál?

Szólj hozzá!

Amikor a szerelmeim elhagytak

2017. november 18. 22:48 - SeductorLilith

Az ilyen írásaimnak alaptartozéka a zene :) nem érdemes kihagyni szerintem

       Amikor felébredtem az otthon illata járta át az orromat. Puha hűvös moha ágyban feküdtem. Belemarkoltam, hagytam, hogy simogassa az ujjaimat, és beleszerettem a földbe. Gondoskodó volt, néha mégis vad, állandó, néha túl komoly. Kicsit megijedtem tőle, és amikor a szél megcirógatta a tarkómat nem ellenkeztem.
Beleszerettem a szélbe. Elfeledtem mindent, ami körülvett. Maga felé fordította arcomat és úgy csókolt meg, mint még soha senki más. Hűvös leheletével betakarta az egész testem. De ő nem túl hűséges szerető, és hamar elhagyott.
Kinyitottam a szemem, felnéztem az égre és beleszerettem a Holdba. Ő segített megélni a magányomat, felidézte nekem a farkasok énekét melyet sok éjszakán át hallgatott. Bár sosem érintett meg úgy igazán, de szeretett engem, viszont mellette boldog igazán sohasem lehettem. Azt ígérte értem küld valakit, aki majd felperzsel.
Én pedig beleszerettem a Napba. Szerelem volt első látásra. Úgy éreztem valahogy boldogságot hoz a világnak. Az összes teremtmény imádta. Először csak kiolvasztotta a szívem, de aztán már lángokban állt minden.
És én beleszerettem tűzbe. Imádtam nézni, ahogy táncol. Imádtam, hogy számára nem léteznek szabályok, úgy élt mintha minden lehetséges lenne. Magával ragadott engem, elhittem, hogy bármit megtehetek, de ez nem való mindenkinek, csúnyán megégettem magam. Még jó, hogy volt aki megmentsen.
És én beleszerettem a vízbe. Eső képében jelent meg. Lágy cseppekkel borította el forró bőrömet, átfolyt száraz ajkaim közt, úgy éreztem van valami csodálatos gyógyító ereje. Hozzá igazán kötődtem, ő lett a mindenem, ott volt számomra mindenben. Ő lett az életem. Bonyolult volt, annyira sokrétű, hogy néha alig értettem. Mesélt a világról, amit ő hozott létre, ő alakított, ő életet benne mindent. Mesélt a delfinekről, a végtelen tengerekről, és a hóról. Annyira gondoskodónak tűnt, hogy nem hittem, hogy képes lenne bárkit is bántani, míg össze nem vesztünk. Nem engedett igazán közel, nem engedte, hogy lent maradjak a tenger mélyén. Kitaszított ebből a csendes gyönyörű békés világból. Pusztító hullámokká vált, fájdalmas jégesővé és ijesztő villámokká, hangos égzengéssé. De még ezt is én igazán szerettem benne. Még ilyenkor is csak a szerelmemet láttam magam előtt. 

     A szerelmeim mind elhagytak. Egyedül maradtam. Ebben a formámban egyiküké sem tudtam lenni igazán, és már azt hittem nincs értelme többé itt lennem. Komolyan lemondtam mindenről, de aztán egy lépésre a végétől, beleszerettem a létezésbe.

pexels-photo-287229.jpg

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása