Lili's compass

Dreams everywhere


Amikor a szerelmeim elhagytak

2017. november 18. 22:48 - SeductorLilith

Az ilyen írásaimnak alaptartozéka a zene :) nem érdemes kihagyni szerintem

       Amikor felébredtem az otthon illata járta át az orromat. Puha hűvös moha ágyban feküdtem. Belemarkoltam, hagytam, hogy simogassa az ujjaimat, és beleszerettem a földbe. Gondoskodó volt, néha mégis vad, állandó, néha túl komoly. Kicsit megijedtem tőle, és amikor a szél megcirógatta a tarkómat nem ellenkeztem.
Beleszerettem a szélbe. Elfeledtem mindent, ami körülvett. Maga felé fordította arcomat és úgy csókolt meg, mint még soha senki más. Hűvös leheletével betakarta az egész testem. De ő nem túl hűséges szerető, és hamar elhagyott.
Kinyitottam a szemem, felnéztem az égre és beleszerettem a Holdba. Ő segített megélni a magányomat, felidézte nekem a farkasok énekét melyet sok éjszakán át hallgatott. Bár sosem érintett meg úgy igazán, de szeretett engem, viszont mellette boldog igazán sohasem lehettem. Azt ígérte értem küld valakit, aki majd felperzsel.
Én pedig beleszerettem a Napba. Szerelem volt első látásra. Úgy éreztem valahogy boldogságot hoz a világnak. Az összes teremtmény imádta. Először csak kiolvasztotta a szívem, de aztán már lángokban állt minden.
És én beleszerettem tűzbe. Imádtam nézni, ahogy táncol. Imádtam, hogy számára nem léteznek szabályok, úgy élt mintha minden lehetséges lenne. Magával ragadott engem, elhittem, hogy bármit megtehetek, de ez nem való mindenkinek, csúnyán megégettem magam. Még jó, hogy volt aki megmentsen.
És én beleszerettem a vízbe. Eső képében jelent meg. Lágy cseppekkel borította el forró bőrömet, átfolyt száraz ajkaim közt, úgy éreztem van valami csodálatos gyógyító ereje. Hozzá igazán kötődtem, ő lett a mindenem, ott volt számomra mindenben. Ő lett az életem. Bonyolult volt, annyira sokrétű, hogy néha alig értettem. Mesélt a világról, amit ő hozott létre, ő alakított, ő életet benne mindent. Mesélt a delfinekről, a végtelen tengerekről, és a hóról. Annyira gondoskodónak tűnt, hogy nem hittem, hogy képes lenne bárkit is bántani, míg össze nem vesztünk. Nem engedett igazán közel, nem engedte, hogy lent maradjak a tenger mélyén. Kitaszított ebből a csendes gyönyörű békés világból. Pusztító hullámokká vált, fájdalmas jégesővé és ijesztő villámokká, hangos égzengéssé. De még ezt is én igazán szerettem benne. Még ilyenkor is csak a szerelmemet láttam magam előtt. 

     A szerelmeim mind elhagytak. Egyedül maradtam. Ebben a formámban egyiküké sem tudtam lenni igazán, és már azt hittem nincs értelme többé itt lennem. Komolyan lemondtam mindenről, de aztán egy lépésre a végétől, beleszerettem a létezésbe.

pexels-photo-287229.jpg

komment
süti beállítások módosítása